A parajdi só és a sóbánya története.
Ismerkedjünk meg ebben a kis olvasmányban a méltán világhírű parajdi só és a sóbánya történetével!
A Hargita megyei Parajd Budapesttől mintegy 600, Szovátától alig néhány kilométerre fekszik az egykori történelmi Magyarország, de a mai Románia területén. Itt található a Kárpát-medence legjelentősebb sókitermelő helye, a parajdi sóbánya. Az Európában is kiemelkedő méretű és gazdagságú bánya, a környéken élők számára évszázadokon keresztül a megélhetést jelentette. A parajdi sóbánya azóta jelentős méretűvé fejlődött, 1200x1400 méter átmérőjű, és mintegy 2700 méter mély.
A sóbánya története egészen az ókorig vezethető vissza. Szováta település környékén már a rómaiak is folytattak felszíni sóvágást, melyet a kora középkori írásos emlékek is megörökítettek. A rómaiak elsősorban tehát a felszínen végeztek munkálatokat, 15 méteres mélységig ástak le az értékes só kinyereséért. Számos nagyobb méretű árok, mélyedés maradt így szabadon, melyekből a későbbiek során tavak képződtek.
Az intenzív sókitermelés következtében óriási földalatti üregek alakultak ki, amelyeknek saját sós mikroklímája fejlődött. A föld alatt található termek hőmérséklete állandóan őrzi a 14-16 celsius fokot,a páratartalom 66-70 százalékos, a légnyomás pedig a felszíninél magasabb, 735-738 mmHg.
A kitermelt só helyén keletkezett hatalmas csarnokok közül egyet megnyitottak a látogatók és a gyógyulni vágyók számára.
A sóbánya a légúti megbetegedésben szenvedők kiváló gyógyászati helye.
A földalatti gyógykezelés 120 méter mélyen található.
A bejárattól autóbuszok szállítják a gyógyulni vágyókat egy 1250 méter hosszú tárón keresztül.
A világítással és szellőztető rendszerrel ellátott kamrákban többek között ökumenikus kápolna, büfé,játszótér, és több ülőalkamatosság is található.
Az erdélyi sóbányák közül egyedül Parajdon történik földalatti gyógykezelés a sóbánya egyik felhagyott szintjén.
A felszínen két külön épületben, 40 férőhelyes kórház működik, amely a szegényes feltételek ellenére is nagy népszerűségnek örvend.
A térség erős vidéki jelleggel bír.
A környék a népművészetek, hagyományok és szokások egy kiapadhatatlan kincsesbányája.
Ez a régió egy óriási szabadtéri múzeumnak tekinthető.